Elkészült az új weboldalam.

Rendeléssel kapcsolatos minden információ itt található.

(Ez a régi oldal már nem aktív)


Kattints a képre vagy a linkre.

www.krisztidobos.com





Kézzel készült egyedi bőr táskák, motoros táskák, motoros kiegészítők,
övek, apróságok, ékszerek valódi bőrből...egyedi bőrtáska, motoros táska, bőrműves

BEMUTATKOZÁS

Dobos Kriszti bőrművesMűhelyemben hagyományos kézműves technikák alkalmazásával, ki­zá­ró­lag első osztályú kiváló minőségű bőrök felhasználásával, nagyrészt kézi munkával előállított egyedi alkotások készülnek megrendelésre.








ARS POETICA

magyar sámándob Semmihez sem fogható az érzés, amikor a műhelybe belépve beszívom a bőrök illatát, meg­ta­po­gat­ha­tom a felületüket, és érzem, itt itthon vagyok. Azt csinál­hatom, amit szeretek, alkothatok.

Nehezen átjárhatónak érzem a szakadékot, amely ma a jó értelemben vett KÉZMŰVES, a NÉPMŰVÉSZ és az IPAR­MŰVÉSZ között tátong a világlátásban, tárgy­alko­tásban és a kivitelezés részleteiben. Nem kisebb feladatra vállal­kozom, mint ezt a szakadékot megugrani.

Arra törekszem, hogy az ősi mesterségbeli tudás és a mai kor funkcionalitása harmonikusan ötvöződjön egyedi tárgyaimban, mesterség és művészet egyszerre jelenjen meg bennük.

Meggyőződésem, hogy a magyar népművészetet magyar emberként ismerni kötelező, ez az alap, amire alkotóként később építkezni lehet. Emellett a világ számos pontján még fellelhető törzsi körülmények között élő, állattartó népek bőrhöz kapcsolódó tárgykultúráját figyelmen kívül hagyni súlyos hiba lenne, technikai részleteket tőlük is érdemes tanulni.

Hiszem, hogy elnagyolt lila ködökből nem születhetnek értékes, jó tárgyak, a kéz­zelfogható mesterségbeli tudás, az anyag­ismeret a bőrművészet mindegyik ágában nélkülözhetetlen. Ugyanakkor abban is biz­tos vagyok, hogy megfelelő rajz­készség, játékos fan­tá­zia és terve­zői bátorság hiányában az „alkotás” csak a jól bevált sémák kényelmes másolása marad.

A bőr számomra a múlt és a jelen össze­kap­csolódása, hiszen a bőrös mesterségen belül múlt és jelen összefonódik. Gondol­junk csak az állatbőrbe burkolózó őseinkre, az ókor katonáinak páncélzatára, a honfoglaló eleink nyer­gére, a középkori vargák készítette lábbelikre, Mátyás király díszes könyvkötéseire, a pásztorok subájára vagy akárcsak egy mai motoros táskára.

Abban a pillanatban, ahogy egy bőr ruhát magunkra kanyarítunk, egy táskát a vállunkra akasztunk, megérezzük, hogy magunk is részesei vagyunk a természetnek és a múltunknak. A bőr nem csak egy „anyag”: valahol mindig benne van az elhunyt állat lelkének a lenyomata is, bánjunk vele tisztelettel!

NÉHÁNY SZÓ RÓLAM

míves bőr övtáska Gyermekkorom óta rajzolok, a rajzolás, festés mai is ré­sze az életemnek.

Előbb bőrdíszműves, majd bőrműves oktatói képesítést szereztem. Szakdolgozatomat a nomád népek bőr­mű­ves­sé­géről írtam.

A bőrműves szakmát Molnár Imre bőrműves ipar­mű­vész­től tanultam. Mesteremtől egy olyan organikus, folyton kísérletező, a funkciót messzemenően szem előtt tartó, ugyanakkor a kivitelezésben kompromisszumok nélküli tárgyalkotási szemléletet kaptam, amit máshol nehezen sajátíthattam volna el.

Műhelyembe több idős mester hagyatékából vásároltam fel régi kéziszerszámokat, lábbal hajtható bőrvar­ró­gé­pet, varrószéket stb. Hiszem, hogy ezeknek a régi, kézbe simuló, sokat megélt szer­szá­mok­nak „lelkük” van, jobban esik velük a munka.

2007 augusztus 20-án a Magyar Oktatási – és Kulturális Minisztériumától „A Népművészet Ifjú Mestere” díjat vehettem át.

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK:

- „Kifordítom-Befordítom” Országos Bőrműves Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2007
- „Ifjú mesterek kiállítása” Hagyományok Háza, 2007
- „Dióhéjban a reneszánsz” Kiállítás, Szabó Magda Művelődési Ház, 2008
- Évenkénti „Téli Tárlat” a Felsőpakonyi Képzőművészeti Körrel
- Évenkénti „Szomszédolás” Képzőművészeti vándorkiállítás, Gyál, Ócsa, Üllő, Vecsés
- Képzőművészeti Kiállítás, Pilisi Alkotók Kaptára Egyesület, Pilisvörösvár, 2011
- „Szomszédolás” Kiállításon díjazott grafika, Vecsés, 2012
- Iparművészeti Kiállítás Fehér Anna gyöngyfűzővel és Nitchmann Corinna nemezművésszel,
  Szabó Magda Művelődési Ház, 2013
- Magyar Kézműves Remek Díj. "Motoros bőrtáska kollekció erdélyi ködmönök ihlette bőrrátét
  és kézi bőrfűzés díszítéssel" című pályázat, kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban, Budapest, 2014
- Az Országos Bőrműves Tábor jubileumi, 20-adik évfordulójára szervezett kiállítása,
  "Kikészítettük" címmel, Hagyományok Háza, Budapest, 2014

ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK:

- Első önálló, bemutatkozó kiállítás "Hagyományok bőrrel szegett határain:" címmel. Ócsa, Tájház, 2014

Tudnivalók motorosoknak - klikk!

Tudnivalók motorosoknak - klikk!

TUDNIVALÓK MOTOROSOKNAK

Motorosoknak teljes kollekciókat kínálok elsősorban cruiser és chopper motorokra egyedi oldaltáskák, hátsó táskák, hengertáskák, villatáskák, tankpadok valamint kis tárolók készítésével, ezen kívül igény szerint készítek méretre egyedi motoros mellényeket is.

A motoros táskák prémium minőségben, megbeszélés szerinti fazonban és méretben készülnek, egyedileg a Te motorodra tervezve. Figyelembe veszem pl. a sárhányó ívét, a motor stílusát valamint az egyedi kívánságokat is.

Motoros oldaltáskánál alapkövetelmény, hogy a menet közben felforrósodott kipufogócsőre nem lóghat rá a ruhákkal, holmikkal teletömött táska, mert megég a bőr. Az üzletben, készen kapható táskáknál ez a követelmény sokszor nem teljesül, mivel szinte mindegyik típusnál más helyre esik a kipufogó, így a táska részére szabadon hagyott hely típusonként nagyon is eltérő lehet. Ez egyedi tervezésnél kiküszöbölhető.

A motoros táskáim külső anyaga extra vastag szín marhabőr. A speciálisan nagy igénybevételre kifejlesztett, magyar gyártású bőrön a króm előcserzés a megbízható időjárás állóságot, a viszonylag magas zsírtartalom a megfelelő vízlepergetést biztosítja, a növényi után cserzés pedig a bőr természetes szépségét emeli ki.

Táskáimat elsősorban a prémium minőségre vágyóknak, extra gondos tervezéssel, kézi munkával, iparművészi minőségben készítem. Az átlagtól eltérő módon, a táskákat belülről teljes felületen valódi bőr béléssel kibélelem. Ez a tisztíthatóságot és a tárgy élettartamát is megnöveli, valamint így a művészi kivitelezés magasabb esztétikai követelményének is jobban megfelel. A tárgyakon a bőr szélek, szintén nem megszokott módon, mindenhol eldolgozottak, bőr csíkkal szegettek, varrottak vagy fűzöttek. Ez a fajta igényesség nálam alapkövetelmény.

A táskákat bőr szállal történő kézi fűzéssel erősítem össze. Az öltésekhez a szúrások a magyar bőrművészet hagyományaihoz alkalmazkodva, eredeti technikával, egyenként, speciális árral, kézzel készülnek, nem pedig a gyorsabb munka érdekében előre lyukasztással. Ettől a fűzés képe rendezettebb képet mutat, a bőr szál gyönyörűen belesimul az ár által szúrt résbe. Természetesen így egyenként öltve, kézi munkával valamivel lassabb az elkészítés, cserébe viszont ez a technika egyrészt a tartósságot megnöveli, másrészt pedig a látvány sokkal szebb, esztétikusabb. Harmadrészt, magyar emberként a magyar tárgyi kultúrát, azon belül a legősibb időktől egészen a közelmúltig pásztoraink, parasztszűcseink által továbbadott, ősi technikai megoldásokat szeretném én is megőrizni, akár ilyen modern, mai követelményeknek megfelelő tárgyakon is, mint a motoros táskák.

A táskákon látható domborítások is száz százalékig kézi munkával készülnek, domborító dúcot, sablont, prést, más készítőktől eltérően, egyáltalán nem használok. A kidomborodó mintákat kézi felrajzolással majd a bőr nedves állapotban történő kézi megmunkálásával teszem plasztikussá. Ez a fajta bőrdomborító technika szintén évezredes múltra tekint vissza, lévén, hogy megegyezik a szkíta, hun, avar és magyar leletanyagokból ismert fémdomborító eljárásokkal, még a szerszámkészlete is ugyanaz. A biztos kezű rajztudás, ábrázolási és mintázási készség elengedhetetlenül szükséges ehhez a technikához.

A motoros táskák rendelhetőek a feketén kívül natúr, konyak vagy sötétbarna színben is. Alapvetően háromféle fazon közül lehet választani, egy klasszikus, szögletesebb, egy kerekebb íves vagy a teljesen kerek, dobozszerű között. Ebben az utóbbi esetben a táska hátlapjára fém felrögzítő konzolról a megrendelőnek kell gondoskodni. A táskák normál esetben a motorülés alá kerülő bőr pántra rögzítődnek választhatóan fix vagy egy mozdulattal lecsatolható záródással. A táskák záródása lehet normál csatos, bőr gombos, gyors csatos. A csatok színe, formája is igény szerint választható. Megbeszélés szerint a táskákon a szélek eldolgozottsága lehet szegett és varrott, vagy szegett és fűzött. Fűzés mintából legalább öt-hatféle közül lehet igény szerint választani. A táska díszítése is megbeszélés tárgyát képezi, itt is számtalan lehetőség, stílus áll a rendelkezésre. Végezetül a megrendelő személyiségéhez leginkább illeszkedő stílusú tárgyak létrehozásához térben ábrázolt látványrajzot készítek, így végül tényleg egyedi és személyre szabott táskák, kiegészítők fognak születni.

A tankpadok, tankbőrök szintén egyedileg az adott motorra tervezve, pontosan méretezve készülnek, bőrrel alábélelt vastag marhabőrből. Igény szerint készülhet rájuk egy vagy több tároló rekesz, zseb vagy bármi, amit megbeszélünk.

A tárgyak elkészítése a fentebb említett tényezők miatt érthető módon nem egy-két nap, az egyedi minőségi kézi munka elkészítése nagy szakértelmet és odafigyelést kíván, megrendelésénél kérlek, vedd ezt figyelembe. Időpont egyeztetéshez a Kapcsolat menüpontban feltűntetett elérhetőségeimen kereshetsz meg.

A honlapon bemutatott tárgyak egyedi alkotásnak minősülnek, szerzői jogvédelem alá tartoznak.

ANYAGOK

A bőr életútja nem a táskán vagy bőrkabáton kezdődik, hanem az élő állaton. Az állat fajtája, neme, kora, életkörülményei mind lenyomatot hagynak a bőrén is, melyet a bőrkikészítés során többféleképpen aknázhatnak ki. A tárgykészítő innét veszi át a stafétabotot, az első lépés mindig a bőranyag tu­laj­don­ságait szem előtt tartva — a célnak leginkább megfelelő bőranyag kiválasztása. Ez a tárgy szü­le­té­sé­nek legkritikusabb pillanata, a tárgy későbbi sikerének egyik legfontosabb záloga.

Az általam felhasznált bőranyagok mindegyike kiváló minőségű, első osztályú termék. Nagy hangsúlyt fektetek a hibátlan felületre és a nagy szakítószilárdságra. A marhabőrök döntő többsége az egyetlen meg­maradt magyar — tőlünk nyugatabbra ma már ritka­ság­nak számító, lassan hungaricumnak te­kint­he­tő — bőrgyár terméke.

marhabőr

A különféle puhabőrök (bútor-, ruházati- és bélésbőrök) legtöbbje olasz vagy spanyol importáru.

puhabőr

Dobbőröket, nyersbőröket már csak néhány hazai tímárműhely készít hagyományos, mára már ki­ve­sző­ben levő technológiával. Az igazi hófehér, szinte áttetsző pergament pedig csak Nyugat- Európá­ból lehet beszerezni.

pergamen

TECHNIKÁK

A kézműves technikák mindegyike igen nagy türelmet és gyakorlatot kíván. A míves darabok kézi varrásához, összefűzéséhez sokszor hosszú órákon, gyakran napokon át tartó koncentrált figyelem és kitartó akarat szükséges. A bőranyag egyik jellemző tulajdonsága, hogy javítani nem lehet, a varrást, fűzést fölfejteni, az öltések nyomát eltüntetni képtelenség. Elég egy helytelen szögben tartott szerszám okozta egyetlen rossz szúrás, mely képes tönkre tenni az egész munkát. Viszont nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a tekintet végigsiklik az egyenletesen ritmusban egymásra boruló bőrszálakon, végigsimítja a katonás rendben sorakozó öltések egyenes sorait. A jól elvégzett munka gyümölcse az öröm, melyet ilyenkor érzek.

Alkalmazott technikák:

- Varrás
- Fűzés
- Rátét
- Fonás
- Domborítás
- Poncolás
- Metszés
- Bőrfelrakás
- Festés
- Batik
- Bőrintarzia
- Hímzés

Amikor a "magyar módra készült bőr" még Európa szerte ismert volt… 

Schwartner Márton 1809-ben, Budán megjelent művében találóan írta, hogy "a magyar bőr mindenfelé ismert, de nem annyira az európai kereskedelemben, mint inkább a technológia tekintetében."

Megállapítása különösen igaz arra a bőrfajtára, amelyet Európa–szerte "magyar módra készült bőrként" ismertek, itthon mégis annyira feledésbe merült, hogy kikészítésének részletes leírását csak francia és német munkákból ismerjük.

Miben is különbözött a "magyar módra való bőrkikészítés" az egyéb bőrkikészítési eljárásoktól? A bőr konzerválására három alapvető eljárás ismert: a zsírcserzés, a növényi anyagokkal való cserzés és az ásványi anyagokkal, timsóval történő cserzés, amelyeket gyakran egymással kombináltak.

Míg Európa nagy részén a nagy csersavtartalmú növényi anyagokkal történő, igen hosszadalmas, gyakran egy-két évig is eltartó cserzésmód volt a legelterjedtebb, nálunk keleti hagyományainknak köszönhetően főként a zsírcserzéssel kombinált timsós cserzést alkalmazták a bőrök tartósítására.

A bőrmunkákat végző iparos a tímár volt, aki a bőrkikészítésen kívül a különféle lábbelik, szíjak készítését is végezte. A növényi cserzőanyagot használó bőr gyártókat az így nyert bőr színe után vörös tímároknak, cseres vargáknak nevezték, míg a timsót használókat fehér tímároknak.

A fehértímárság honfoglaló őseink egyik jellegzetes foglalkozása volt. Eljárásuk abban is különbözött a vörös tímárok munkájától, hogy az Európában oly keresett "magyar bőröket" késsel, mész hozzáadása nélkül szőrtelenítették, így a bőrök felületén a szőrök gyökerei bennmaradtak. Az ilyen bőrök tömöttebbek, erősebbek voltak.

A magyar nyelv bőrmunkával kapcsolatos szókészlete (bőr, varr, ár, tű, ín, tímár, ködmön) Arra szolgál bizonyságul, hogy a vadász- és nomád pásztorkodó életben gyökerező bőrös tudás több mint egy évezredes múltra tekint vissza népünk, pontosabban pásztoraink és parasztszűcseink körében. Az önellátás szintjén űzött bőrmunka általános tudás lehetett egykor népünknél nemcsak a pásztorok körében, de később a parasztságnál is.

A magyar bőr igen jó szakítószilárdsága volt az oka annak, hogy Európában is oly keresett volt. Az így dolgozó tímárokat Franciaországban évszázadokon át hongroyer-nek hívták. A nagy francia enciklopédia is ezen címszó alatt foglalkozik a magyar tímárokkal.

Az eljárást mai fogalmak szerint ipari kémkedéssel sikerült Franciaországba átplántálni a 16. század végén. Ezt követően az addig importáruként beszerzett "magyar bőr" ára felére csökkent. A 18. század végétől kezdve ugyan nálunk is megjelentek az első bőrgyártó manufaktúrák, a magyar módra való bőrkikészítés azonban nem emelkedett manufakturális szintre. A cserzési eljárások korszerűsödésével, a cserzési idő lerövidítésével megszűnt az az előny is, amely a magyar módra készült bőr népszerűségét megalapozta. A krómcserzés meghonosulásával aztán végleg elhalt a magyar bőriparnak ez az egykor legnagyobb hírnévnek örvendő ága.

A bőriparban a török hódoltság az általános pusztulás mellett fejlődést is hozott: új cserző- és festőanyagok, új technológiák honosodtak meg az országban.

A 18. században bőriparunk külföldi, német, cseh, morva tímárok betelepedésével új lendületet vett. A 18. század végén megjelentek a több munkást foglalkoztató manufaktúrák, amelyekben a termelés még a régi kézműves technológiával folyt, de már az egyes munkafolyamatok végzésében munkamegosztás figyelhető meg. Mindez azonban az európai fejlődéshez képest megkésettséggel jelentkezett, és a bőrgyártás döntő részben még a céhes keretek közt működő kis tímárságokban folyt.

A 19. században részint tímárságokból, részint a kereskedelmi tőkéből bőrgyárak is létesültek, megalapozva a hírnevét a pécsi, simontornyai, vagy a pesti, újpesti bőrgyáraknak. A tímárságok többsége azonban tőkeerő híján képtelen volt termelését korszerűsíteni és felvenni a versenyt a külföldről beáramló olcsóbb bőrökkel. A bőrfeldolgozó műhelyek, gyárak egyre inkább a bőrkereskedelem útján szerezték be a nyersanyagukat, s az olcsóbb, változatos importáruval való versenyben csak kevés, korszerű bőrgyár tudott talpon maradni, amelyekben megindult a gépek alkalmazása, és felhasználták a vegyészet eredményeit is.

1948-ban államosították a háború után megmaradt magyar bőrgyárakat, amelyek egységes irányítását 1963-tól a Budapesti Bőripari Vállalat végezte.

A rendszerváltást követően a szovjet piac megszűnésével, majd az olcsó távolkeleti cipők megjelenésével a megmaradt cipőgyárak sorsa is megpecsételődött: vagy teljesen megszűntek, vagy részekre bomlottak és redukált termeléssel, megváltozott termelési profillal keresik a helyüket a változó világban. Talpon maradásukat megnehezítik a rendkívül szigorú európai környezetvédelmi előírások is.

Ha manapság valaki az interneten "bőrgyár" szóra keres, a találatok zöme a habzó Rábáról, az ausztriai környezet-szennyezésről szól, másik részük a szanált bőrgyárak területének újrahasznosítására kiírt pályázatokról vagy az egykori bőrgyárak helyén létesült modern lakótelepekről, kulturáliscentrumokról.

Sajnálatos, hogy egy olyan iparág, amely a "hongroieur", "hongroyage" elnevezésekkel a magyar bőrgyártást beírta a bőrművesség történetébe, mára a létért küzd. Pedig az egykor ugyancsak hírneves lótenyésztésünkhöz, a lovas sportokhoz, fogathajtáshoz kapcsolódva a magyar bőrkikészítés és szíjgyártás ugyanúgy "hungaricum" lehetne, mint hajdan a "magyar módra való bőrkikészítés".

Forrás: Magyar Néprajz. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1988-2002, Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó. Budapest.1987., Mesterség és Művészet- NESZ, XIV. Évf. - 2007. Október

A magyar bőrműves mesterségek

Tímár

Az állati nyersbőr kikészítése a legősibb mesterségek egyike. Ahhoz, hogy a bőr rugalmas maradjon, ne váljon törékennyé, ne enyvesedjen vissza nyersbőrré, a különféle célokra különböző módszerekkel kellett kikészíteni. Régi cserzési mód az egyes fák, cserjék leveléből, kérgéből nyert csersav és a timsóásvány felhasználása. A bőr kikészítésére utaló legrégebbi magyar szavunk, a tímár (1240) éppen erre a timsós cserzésre utal. Jelentése: bőr- és lábbeli készítő.

Pergamenkészítő

A pergamen az ókor óta az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati bőrből (kecske, juh, borjú) készült fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lap. Az elnevezés valószínűleg az ókori görög város, Pergamon nevéből származik. A hagyomány szerint itt készítettek először pergament a Kr. e 2. században. Vékony hajlékony, sárgásfehér színű lapokat állítottak elő oly módon, hogy a lenyúzott bőrt napokon keresztül meszes vízben áztatták, majd a megpuhult szőrzetet és húst lehúzva, a bőrt egy arra alkalmas kereten kifeszítették, és száradás után éles késsel mindkét oldalát lekaparták és habkővel csiszolták. A könyvkészítésre a pergamen sokkal jobban megfelelt, mint az addig használt papirusz. Vágni, hajtogatni lehetett, s ellenálló képessége is sokszorosan felülmúlta a papiruszét. A pergamen radírozható is, jobban, mint a papír. A pergament nem csak a kódexek lapjaihoz, oklevélírásra használták. Megfelelő kikészítés után letörölhető írótáblát, dobbőrt, ablaküveget(!) és még sok egyebet is előállítottak pergamenből.

Tobakos, tobak

A tobakos vagy tobakok a bőrcserzők egy jellegzetes csoportját jelöli, akik finom bőrök készítésével foglalkoztak. Szömörcelével készítettek juh- és kecskebőrből szattyánt és kordovánt . A szattyán és kordován csizmák legnagyobb divatja a 16–18. sz.-ban volt. Ezt a műveletet török módra való kikészítésnek nevezték a mesterek. A 19. sz.-ban a bőrkereskedők és a tímárok kontárkodása és a lábbeli divatjának változása válságba juttatta a tobakos mesterséget. A század végére a szömörcearatás is megszűnt. Veszprémben a Tobak, Fehérváron a Tobak és a Szömörce utca, Budapesten és más városokban is a tabán nevű városrészek őrzik a mesterség emlékét.

Lábbelikészítő

Számtalan mesterségbeli ág foglalkozott a középkortól kezdve lábbeli készítéssel. A legjellegzetesebbek ezek közül a tímárok, vargák, bocskorosok, kapcások, sarusok, csizmadiák, papucsosok, később a cipészek. A mesterségek között átfedések is előfordultak, nemegyszer össze is fonódtak.

Szűcs

Honfoglalás előtti szűcs szavunk bolgár-török eredetű és jelentése "varrni" volt. Viszonylag korán elnyerte a mai jelentését: a ruházkodásra alkalmas szőrös bőr – nemes prém és juhbőr – kikészítésével és feldolgozásával foglalkozó mesterséget jelöli.
A szűcsmesterség "egész mesterség", a nyersanyag kikészítésétől a késztermék kiszabásáig, megvarrásáig minden egy műhelyben, egy mester keze alatt történik. Nemcsak a nép számára dolgoztak a szűcsök, hanem az úri osztály, a nemesség, a városi polgárság részére is. Varrásra a szűcsök háromélű tűt használtak, munka közben újra meg újra élesre fenték a tűt. A hímzést sűrűn ölteni csak erős juhbőrön lehet. Amikor a 18–19. századi gyapjúkonjunktúra idején a posztógyártás előretörésével a régi juhfajtákat, elsősorban a rackajuhot felváltotta a selymes gyapjú merinói juh, a hímzett szűcsmunka napjai meg voltak számlálva. A birka vékony bőre ugyanis kiszakadna a hímzés öltései alatt.
A népi szűcsmesterség az I. világháború után majdnem teljesen eltűnt, csupán néhány mestere dolgozik, akik a ma is hordott díszítés nélküli barnára festett bőrmellényeket és derékba szabott ködmönöket készítik.

Szíjgyártó, Nyerges

A szíjgyártók és nyergesmesterek a legősibb magyar iparosok közé tartoznak. Híresek voltak már honfoglaló őseink között is. Honfoglalás kori sírleleteink olyan jellegzetesek, hogy azok csak hazai, magyar mesterek művei lehettek.
A mesterség fő tevékenysége a lószerszám és nyeregkészítés, de régebben a szíjgyártók készítettek tarisznyákat, öveket is. A korbácsok, ostorok, nadrág- és bocskorszíjak a mesterek vásári forgalmának jelentős részét adták, és nem utolsósorban a sokféle magyar katonai felszerelés is (szablya-, puska-, lódingszíjak, díszes bagaria tarsolyszíjak).
A szíjgyártók egyúttal nyergesmesterek is voltak, bár külön is foglalkoztak – főképp az Alföldön – ezzel a régi szép mesterséggel. A 20.század elejének árjegyzékei jól mutatják, milyen nagy kultusza volt a lónak és kocsinak a századfordulón. A díszes úri, parádés munkák voltak gyakoriak. Sok gondot fordítottak a sallangos, rózsás, pillangós díszítésekre, a finom, apró varrásokkal kidolgozott mutatós bőrökre. A szíjgyártók termékei között megjelentek a kutya- és korcsolyaszíjak, patavédő papucsok, lábszár- és bokavédők, térdvédők, lóidomító kötőfékek, örvek, szájkosarak, takarók, hevederek, izzasztók, pokrócszíjak, vadásztáskák, tölténytáskák, pisztolytáskák, bőrkamásnik. Ezek mellett a mesterek munkájának nagy részét már a különböző javítások, varrások, toldások, foltozások jelentették, ami a fokozatos drágulás jele.
A ló ma már a közlekedésből és a mezőgazdaságból egyaránt kiszorult, így csak a lovassport tart igényt a mesterek eredeti munkájára.
A fogatversenyeken a lószerszámok küllemét is pontozzák, így a mai napig készítenek szíjakból kötött sallangokkal, fonatokkal, szironyozással díszített parádés vagy "díszmagyar" hámokat. A mesterség az ötvenes évektől teljesen átalakult, hiszen a lószerszámok készítése csak keveseknek nyújthatott megélhetést. A mai szíjgyártók sportcikkeket, bőrlabdákat, munkavédelmi felszereléseket, vadászati kellékeket, kutyapórázokat, öveket stb. készítenek. Remélhetőleg a lovassportok sokáig életben tartják e kihalófélben lévő mesterség fő tevékenységét is.

Könyvkötő

A könyvkötés története akkor kezdődött, amikor a terjedelmes tekercsekről áttértek a kódex fűzött formájára. Eleinte a pergament is tekercsben használták, de amikor rájöttek, hogy mindkét oldalára is lehet írni, a bőr széleit egyenesre vágták, kétszer meghajtották, és vékony szíjjal összefűzték.
A puha bőrbe, selyembe csomagolt kódex használata nehézkesnek bizonyult,ezért deszka lapokat helyeztek a könyvre. A könyvtáblák borítására bőrt és pergament is használtak. A könyvfedeleket a legnemesebb bőrökkel vonták be, és gazdag díszítésekkel: aranyozással,felmelegített bélyegzővel nyomott mintával, metszéssel, domborítással díszítették.
A középkorban a kódexek kötését, akárcsak a szöveg írását és díszítését, a kolostorokban szerzetesek végezték. Természetesen voltak világi könyvkötők is, főképpen az egyetemeken. A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvkötői mesterség is megváltozott. A könyvek elterjedésével mind szélesebb körben szükségessé vált a könyvkötő munkája.
A 15. században Itálián kívül elsősorban Magyarországon készültek jelentős számban reneszánsz stílusú kötéstáblák. Ezért a könyvkötészetnek ezt a korszakát olasz- magyar periódusnak szokták nevezni. A középkori írásbeliség legbecsesebb alkotásai közé tartoznak Mátyás király Corvinái. I. Hunyadi Mátyás (1458-1490) magyar király híres budai könyvtára, amely a vatikáni után Európa legnagyobb könyvtára volt.

Táskás, erszényes

A középkortól kezdve egész Európában óriási divatja volt a különféle övön hordott, övről lecsüngő bőr bugyroknak, szütyőknek, erszényeknek.
Korabeli források szerint Magyarországon néhány erszénygyártó céh működött, a kassai céhszabályzatát 1628-ban írták. A sátoraljaújhelyi szűcsök és erszénygyártók céhlevele 1603-ban kelt, és megtudjuk belőle, milyen feltételeket kellett teljesítenie egy mesterlegénynek, ha fel akarta vétetni magát a céhbe.
A 16. század második felétől az övön viselt erszények lassanként kimentek a divatból, a 17. században a ruhazseb elterjedésével pedig végleg eltűntek az európai viseletekből. Kivételt képeznek a magyarországi pásztorok tűzgyújtó készsége, amelyeken a reneszánszkori tárolók nyomai még fellelhetők.

Bőrdíszműves

A 19. században több szakma egyesítéséből jött létre ez az új iparág. Keletkezésének fő oka az új tárgyféleségek (pénztárca, irattartó, neszesszer, tolltartó, szemüvegtok stb.) kialakulása volt s nem utolsósorban a női táskák, retikülök divatja.
Ma már ebben a szakmában a jellemző nyersanyag nem a bőr, hanem a műbőr. Ahhoz, hogy az öltözködést kiegészítő tárgyak sűrűn változó divatját kövesse, a bőr túlságosan drága nyersanyag, így főleg olyan stílusú tárgyak készítésére használják, melyek funkciójuknál, formájuknál fogva maradandóak.

Bőrműves

A 20. század végén létrejött szakmai megnevezés olyan elsősorban kézműves hagyományok mentén dolgozó egyéni alkotókat jelöl, akik a tervezéstől a kivitelezésig minden munkafolyamatot önállóan, egyedi megfogalmazásban végeznek. Feladatuknak tekintik az évszázadok alatt felhalmozódott óriási szakmai tudásanyagnak a megőrzését és továbbadását az utánuk jövő nemzedékeknek valamint a hagyományok megismertetését korunk rohanó emberével.
Céljuk nem a tömegtermelés, hanem hogy a megrendelő a személyének szóló, egyedi, míves alkotást kapjon a kezébe. Ezért nélkülözhetetlen munkájuknál a biztos szabadkézi rajzi tudás, a rendkívül lényeges anyagismeret, a megfelelő szakmai tapasztalat, technikai tudás, ezenkívül elkél még némi néprajzi, művészettörténeti, divattörténeti rálátás, valamint nem árt, ha jó adag szakmai alázattal és önkritikával is rendelkeznek.

Forrás: Bibliotheca Corviniana 1490-1990. Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest 1990. Rozsondai Marianne: A könyvkötészet művészete. Műhelytitkok. Corvina Kiadó1983. Magyar Néprajz. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1988-2002. Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó. Budapest.1987. Bőrműves előadás. Torma László: A bőrkikészítő mesterségek szerszámkészlete 2008. Debreceni festett pergamenkötések. Déri Múzeum., Debrecen 2002, Torma László: A pergamen készítéséről. Kresz Mária: Népi szűcsmunka. Budapest. 1972. Torma László: A bőrmunka. www. archimedia. hu. A bőrművesség. Mesterség és hagyomány. Oktatási segédanyag. CD Rom. 2003. Gáborján Alice: A szolnoki hódoltságkori ásatási lábbelianyag magyar viselettörténeti vonatkozásai – Ethnographia, Budapest 1957 4. szám. Az Országos Bőrműves Táborban elhangzott előadás, Győriné Fogarasi Katalin: Övön viselt reneszánsz erszények és táskák Európában, 2008. Kemény Lajos: A kassai varró- és erszénygyártó czéh. Etnographia 1895. Lukovszky Ilona: Bőrmívesség. Múzsák Kiadó.Budapest. 1994.

A Népművészet Ifjú Mestere Díj

Ezt a díjat a magyar Oktatási- és Kulturális Minisztérium adja ki olyan fiatal alkotóknak, akik méltóképpen ápolják a magyar és nemzetiségi hagyományokat, saját szak­má­jukon belül kiemelkedőt alkotnak.
Dolgozatom és pályázatom témájául a timsóval cserzett fehér rátétes bőrtárgyakat választottam, mert úgy éreztem, hogy kifejezi vonzódásomat az archaikus és egyszerűen megfogalmazott dolgok iránt. Úgy gondolom, hogy ma, a 21. század elején ízlésvilágunk is inkább az egyszerűbb, kevésbé díszített tárgyakat igényli, zavaróan hatnak a túlburjánzó minták, és a harsogó színek.
Ezzel el is árultam fő célomat: olyan egymással jól kom­bi­nál­ható, egymáshoz szervesen illeszkedő tárgy­együt­test szerettem volna létrehozni, amely ma is hordható, egyedi és különleges alkalmi viselet, de mégsem hivalkodó, népieskedő, és nem kelti múzeumi tárgymásolat érzetét.
Tárgyaim megalkotásához a legrégebbi, archaikus díszí­tésű, fehér, timsós bőrből készült erdélyi szűcsmunkákat kellett áttanulmányoznom. Az elképzelésemnek megfelelő timsós bőrök beszerzése nem várt ne­héz­sé­ge­ket okozott, közel négyhónapnyi telefonálgatásomba, nógatásomba, a végén már majdhogynem kö­nyör­gésembe került.
Ez a fajta bőrkikészítési eljárás ugyanis már kiveszőfélben van, gyári körülmények között egyáltalán nem foglalkoznak vele, lévén, hogy "kőkori módszer." Néhány tíz évvel ezelőtt még majd minden va­la­mi­re­való pásztorember vagy otthon juhokat tartó gazda maga készítette ki a levágott vagy elpusztult állat bőrét, nagyrészt ezzel az évezredes múltra visszatekintő, ősi módszerrel.
Mára az a három- négy tímárműhely, ami még megmaradt az országban, kis kapacitással, nagyon változó minőségben dolgozik.
A négy tárgy megalkotása a tervezés hosszú heteitől kezdve a varrással eltöltött hónapokon át, az utolsó öltésig körülbelül négy hónapnyi munkámba került. Köszönettel tartozom mesteremnek, Molnár Imrének, akihez szakmai kérdésekkel bármikor fordulhattam. Férjem és gyermekeim szeretetteljes támogatása nélkül nem tudtam volna elkészíteni ezeket a tárgyakat, nekik külön köszönöm, hogy kibírtak és el­vi­sel­tek ezalatt a hosszú idő alatt.

A megrendelés módja:

Műhelyemben hagyományos kézműves technikák alkalmazásával, kézi munkával előállított, rusztikus stílusú egyedi alkotások készülnek, megrendelésre. Fontosnak tartom a megrendelőim egyedi igényeinek kiszolgálását, egy modellből ritkán készítek több darabot. Az oldalon bemutatott tárgyak mindegyike kézi munkával készített, egyedi darab, árukészletem nincs belőlük.

Előszeretettel alkalmazok táskáimon kézi munkát, pl. fonásokat, fűzéseket, finoman kidolgozott apró részleteket. Szeretem azokat az egyedi megoldásokat,amiket géppel nem tudnak megcsinálni, ettől lesz a tárgy élő, személyre szabott.

Amennyiben felkeltettem érdeklődését, megrendelés céljából kérem, keressen meg e-mailben vagy telefonon.

Egyedi tárgy elkészítésénél általában azt szoktam javasolni, hogy a részletek pontosítására legjobb a személyes megbeszélés, ha ez megoldható. Az a tapasztalatom, hogy egy személyes találkozó alkalmával könnyebben meg tudjuk beszélni, pontosan mi is az, amit szeretne, valamint nekem is könnyebb a megrendelő személyiségére, stílusára ráhangolódnom, illetve tudok anyag és színmintát mutatni .

A műhelyem könnyen megközelíthető helyen, Budapest határától 10 percre található.

Árak:

Táskák: 25.000 forinttól
Motoros oldaltáskák: 147.000 forinttól
Motoros hátsó táskák: 119.000 forinttól
Tankpadok: 29.000 forinttól
Motoros mellények: 28.000 forinttól
Övek: 8.000 forinttól
Övtáskák: 18.000 forinttól
Tarsolyok: 21.000 forinttól
Tokok, tartók: 3.900 forinttól
Ékszerek: 3.200 forinttól

Mivel a tárgyak mindegyike egyedi megrendelése készül,
a megrendelő kívánságaihoz alkalmazkodnak, az itt feltüntetett
árak is csak tájékoztatásul szolgálnak.

KAPCSOLAT

Dobos Krisztina bőrműves

A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE

Tel.: +36-70-949-7231
E-mail: info@leatherwork.hu

Új weboldalam: www.krisztidobos.com



Elkészült az új weboldalam.

Rendeléssel kapcsolatos minden információ itt található.

(Ez a régi oldal már nem aktív)


Kattints a képre vagy a linkre.

www.krisztidobos.com

Ha tetszik az oldalam, jelezze ismerőseinek:



Érdekességekért, aktualitásokért keressen a facebook-on: